A jó apologetika nem a vita megnyeréséről szól; hanem az út megtisztításáról egy valódi kérdés felé. A módszer három lépésből áll, és ugyanúgy működik, akár támadni, akár védeni jöttél.
A címkék többet rejtenek, mint amennyit felfednek. Két-három kérdés — a beszélgetésbe szőve, sosem kvízként — felszínre hozza a valódi meggyőződést: egy kemény ateista és egy sebesült ex-hívő nem ugyanaz a személy, és nem ugyanazt a választ kapják.
Először is megerősítjük az érvedet — jobban megfogalmazzuk, mint te tetted — majd teszteljük. A pontos érv a pontos álláspontra, kétmondatos választól a hosszú, forrásokkal alátámasztott áttekintésig, a megfelelő mestertől merítve az adott pillanatra.
Nincs pontszámlap, nincs dicsekvés, nincs „megfogtalak”. Minden kör egy őszinte összefoglalóval zárul arról, hogy hol állnak a dolgok, és egy nyitott meghívással a folytatásra — tisztaság, nem győzelmi kör.
Az ötleteket támadd, sosem az embereket. A cél sosem a megalázás — hanem a kérdés olyan tisztává tétele, hogy egy őszinte ember szembenézhessen vele.